Leszoktatás a rágcsálásról
Amint kutyánkat hazahozzuk, és elengedjük, a család valamennyi tagjának szeme rátapad: most mit fog csinálni?
Amellett, hogy egy idő után leteszi "névjegyét", fölfedezi a rágcsálnivalókat, mint kerti pad lába, bokrok szára, egyéb kerti eszközök. Készüljünk fel erre előre! Az apró fogacskák kezdetben nem tesznek ugyan kárt ezekben, de -ha belenyugszunk- a későbbiekben már szálkásan letöredezettek lesznek a fent felsorolt kerti dolgaink.
Adjunk tehát rágnivalót neki!
Ez lehet kifőzött marhacsont, ám lehet forgalomból kivont fakanál.
A fakanál kemény fából készül, tehát nem hasad szálkásan, mint a puha fa, s így egyáltalán nem veszélyes. A morzsányi fadarabkák ugyanis nem okoznak semmiféle bajt, ha kutyakölyök emésztőrendszerébe kerülnek. A fakanálhoz "jól odafekszik", sőt a mancsába fogja, s rágni is képes hosszadalmasan.
Amíg egy kutya két hónapos korától 12 hónapossá növekszik, 3-4 fakanalat bizonyosan elrág. A rágás életeleme a kutyának, hiszen fogazatát "tornáztatja" ezzel. A "rágcsálásról való leszoktatás" viszont a fent említett kerti bútorok, eszközök, növények "elrágcsálásra" vonatkozik. (A műcsontot hamar elunja mert nincs sikerélménye)
Nemcsak a kerti bútorok lábai vannak veszélyben, hanem a kiskutya által föllelhető cipők és ruhadarabok is. Az első időkben tüntessük el a kerti asztalról lelógó abroszt is, mert a kölyök felugrálva ezek szélét igyekszik elkapni fogazatával.
