2016. december 19., hétfő

Az Év Kutyatartója 2017 #betegnémetjuhászkutyaház

Üdvözletem,

Rhaenus vagyok, 12 éves német juhász. (A gazdám töri szakos, így a Rajna latin nevét kaptam Germánia provincia római kori térképéről, ejtése: Rénusz). 

Régen nagy kópé voltam, legalábbis a gazdi szerint. A macskák réme, Tisza túrán a csónakok őrzője. Téli hegymászás közben imádtam a majdnem befagyott patakban rohangálni, bár a Gazdi nem nagyon engedte, és mindegyiken átemeltek. 

Egy ideje kicsit öregurasan mozgok, hol vannak már a régi kalandok! Aztán ősszel egyszer csak nem tudtam többé felkelni. Akárhogy próbáltam a kedvenc programom (esti etetés) miatt lábra állni, nem sikerült. Rögtön jött az állatorvos, egyébként igen jó barátom, és azt mondta, hogy a szokásos német juhász betegség. Elcsontosodik a gerincem, és elvékonyodik a gerincvelő. Gyógyszert kaptam rá. Szeretek gyógyszert enni, mert azt mindig finom falatokban és Gazdi kezéből kapom. Meg voltam ijedve, sokat sírtam. Enni sem akartam, de Gazdi kezéből mindent meg kell enni, nincs mese. Inni is csak az ő kezéből ittam. Gazdi akkor sírta el magát, amikor másfél nap után először felkeltem, hogy igyak. Utána még két nap volt, hogy teljesen lábra álljak.


Azóta, ha kicsit megint nehezebben kelek fel, rögtön gyógyszert kapok. De már nem fogok úgy szaladgálni soha, mint előtte. Mondjuk, azért a múltkor elloptam állatorvos barátom gumi kesztyűjét, és messzire futottam vele. Gazdi persze utánam. :) 

De így kicsi lett az eddigi otthonom. Nem bírtam bemenni. Gazdi egyik barátja fűrészt és kalapácsot ragadott, és szétverte az ajtót, hogy nagyobb legyen. Így már be tudtam feküdni, de az eddigi három körzés utána lefekvés szokását hanyagolnom kellett. Már nem tudok úgy mozogni a kicsike házikómban.
Nagyobb lett az ajtó, így fáztam is a hidegben. 
Gazdi ekkor az internetet kezdte el bújni, és rátalált az új otthonomra. A szülei tévét akartak neki venni karácsonyra, de ő inkább kutyaházat kért. Összefogott értem a család, és megkaptam szép új házamat. 

A tegnapi nap csodás volt. Megjött a postás, és félt tőlem, így Gazdi beengedett a saját házába. Ide csak nyáron mehetek be hűsölni, télen nem, mert kiskoromban tüdőgyulladásom volt a ki-be mászkálás miatt, ja és szilveszterkor, mert utálom a petárdákat.
Utána birtokba vehettem az új KUTYAPALOTÁMAT. Mert ez bizony nem ház, hanem palota. Először azért alaposan megszagoltam. Az ajtó előtt fura műanyag csíkok lógnak, nem nagyon tudtam, hogy mit kell vele csinálni.
De aztán Gazdi félre húzta, berakta a szokásos plédjeimet, és bementem. 2 percig sem tartott az idegenkedésem. 
Kényelmes, meleg, nagy, könnyen ki-be tudok szaladgálni. Új illata van, zöld a teteje, puha a padlója.
Olyan fiatalosan rohangálok ki és be, mint ifjú és meggondolatlan koromban. Este nem is ugattam, hanem állítólag hangosan horkoltam. Kikérem magamnak, ez alávaló rágalom.

Gazdi azt mondta, hogy ez speciálisan rám méretezett, beteg kutyusoknak való ház. Eddig nem is értettem, hogy a múltkor vacsora közben miért piszkált a mérőszalaggal. A palotám szép, meleg, tágas. De a legjobb benne az, hogy megint körözhetek lefekvés előtt. Így sokkal jobban esik a szunyókálás. 

Hála és köszönet a kutyaházak mesterének, Sárközi Tibornak: 
Rhaenus, és gazdája Tamás Melinda 

Rendelj Most szeretett kutyádnak Egészséges kutyaházat:

www.kutyahazmegoldasok.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése